Informális tanulás:

A napi munkával, családi élettel, szabadidős tevékenységekkel kapcsolatos tevékenységekből származó tanulás. Nem struktúrált, (tanulási célokat, tanulási időt és támogatást tekintve) és jellemzően nem vezet végzettséghez. Az informális tanulás is lehet szándékos, de a legtöbb esetben nem az (véletlenszerű, alkalomszerű).

 

Németországi módszerek

1. Az xPert program

2. Készítsünk képkeretet - feladat

3. Készítsünk képkeretet - értékelés

4. Módszerek a kirtékelésben

 

 

Módszerek a kiértékelésben

 

Kérdőívet, tesztet találni ma már nem kunszt, sőt inkább a kínálat bősége a zavarba ejtő. Ugyanakkor elegendő figyelmet fordítunk-e a szakszerű kiértékelésre, kiértékeltetésre?

 

Megvenni, vagy akár csak az Internetről leemelni egy munkatársaink értékelésre szolgáló kérdőívet vagy tesztet ma már nem igényel szakértelmet. Se szeri, se száma a három órástól a három naposig terjedő: „Tanulja meg értékelni munkatársait!” tanfolyami hirdetéseknek. A személyügyi szaklapok többségében hosszas felsorolásokban sorjáznak egymás után a módszerek: EQ, IQ, AA, OPQ, CPI, MMPI, GATB… Hát személyügyes, vagy akár szakpszichológus legyen a talpán, aki idővel nem zavarodik bele a sok rövidítésbe.


Mit is méricskélünk időzavarunkban?

A felvételi eljárás során a legtöbb magyarországi cég is használ valamilyen kérdőívet a jövendőbeli munkaerő felmérésére. A saját munkatársak értékelésében pedig jelentős szerepet játszanak a különböző motivációs – teljesítmény felmérő kérdéssorok. Holott valójában egy nagyon is egyszerű kérdéssel kezdődik a tesztek, kérdőívek népszerűségének a magyarázata: Tömegtársadalomban élünk, tehát nincsen idő a jelentkező beszélgetéses módszerrel történő kellő mélységű megismerésére. Ennek az időhiánynak az orvoslására használunk jobb híján teszteket és egyéb módszereket. A tesztelés módszertana maga is az első világháborúra készülő amerikai hadseregben született meg. Gyors és relatíve megbízható módszert adva az orvosok kezébe a katonai szolgálatra alkalmas, és az arra alkalmatlan fiatalemberek elkülönítésére.


A produkció felülete

Magyarország ma nem hadviselő állam, talán a tesztelés sem olyan égető feladat, mint az Egyesült Államokban. Főleg nem a polgári életben, ahol az álláskeresők egészséges és épp pszichikummal rendelkező emberek. Ezért sem mindegy, hogy a klinikumban kidolgozott eljárások hogyan kerülnek át a polgári életbe. Számos horrorisztikus történet kering pályázati eljárásokról, ahol a jelölttel a Szondi-teszttől kezdődően a CPI hosszabb változatáig mindent kitöltettek, még laptopot is kapott az illető a gyorsabb válaszfeldolgozáshoz, ugyanakkor egy árva szót sem beszélgettek vele. Természetesen vannak a munka világára kidolgozott, széles körben ismert eljárások, mint például a „Viselkedés a munkahelyen" elnevezésű kérdőív, (Occupational Personality Questionnaire - OPQ) amely kifejezetten a munkához kapcsolódó személyiséget értékeleik. Ezen tesztek és kérdőívek hasznossága nem vitatható, nyilvánvalóan célirányosabbak is, mint az általános személyiség, sőt betegség fókuszpontú eljárások. Mégis a valódi információt a személyügyes számára a beszélgetés hozza meg. A legalább félórás – órás szakmai beszélgetés lehet alkalmas arra, hogy a jelöltet első körben tovább engedjük vagy eltanácsoljuk.

 

Irreleváns részletek nélkül

Ezzel szemben a gyorsan elvégzett tesztek és a gyorsan kiképzett ’szakemberek’ valójában több veszélyt jelentenek a cégnek vagy a fejvadász irodának, mintha teljesen képzetlen kollégák csak kútfőből beszélgetnének a jelöltekkel. A tesztek és kérdőívek ugyanis, könnyen hozzák az értékelőt túlzott magabiztosságot sugalló helyzetekbe. Amikor azt gondolhatja: „láttam már ilyen értékeket, tudom, hát hogy miről lesz szó!” Valójában a képzett szakember fordítva dolgozik; a beszélgetésből képes pontosan kiemelni, az interjú típusától függően, a releváns elemeket. Tesztet és kérdőívet csak idő hiányában, és pontosan a laikus megrendelő megnyugtatása végett használ. Döntést, és ajánlattételt azonban a sok év alatt lerakódott ember-, szakma-, és cégismerete alapján készít.

 

KERET

Teszt vagy kérdőív

Nem csak a laikus nagyérdemű, de a személyügyesek nagy része is szinonimaként használja a teszt (test) és a kérdőív (survey, questionnaire) fogalmakat. Ha valójában tudnák, hogy mekkora különbség rejlik a szóhasználat mögött, bizonyára óvatosabban fogalmaznának.

Teszt: jelentése megvizsgál, kipróbál, tehát meggyőződik egy megajánlott képesség, kompetencia, vagy személyiségtulajdonság meglétéről és annak színvonaláról. Egészséges vagy mentálisan beteg személyiségek is értékelhetőek az átlagpopuláció adataihoz hasonlítva. A teszt eredményét kiképzett szakpszichológus vagy pszichiáter orvos értékeli és az adott klienshez alkalmazkodva, megbeszéli az ügyfelével az eredményeit.

A kérdőív ezzel szemben felmér, egészséges önértékelésű emberek és ép személyiségek önelemzése, amelyben a saját szocio- kulturális helyzetüket önállóan értékelik. A kérdőív mögött nincsen ’rejtett’ tartalom, a kérdések arra vonatkoznak, amit mutatnak. Fölösleges tehát a ’dörzsölt kitöltőnek’ a mögöttes jelentést keresni, hiszen az ott hever az orra előtt, a papíron.

 

KERET 2
Kultúrákon át: tesztből kérdőív

Egy az Amerikai Egyesült Államokban kifejlesztett képességvizsgáló teszt kérdőív változata a GATB (General Apitude Test Battery). Ennek hazai adaptációját végezte el 1992-ben az Országos Munkaügyi Központ (mai utódszervezete a Foglalkoztatási Hivatal), amely a hazai szocio- kulturális viszonyoknak megfelelő kérdéseket és értékeléseket tartalmaz. Például a dollár és cent értékeket forintra kellet átszámolni. A magyar változatban nyilvánvalóan nem lehet, mondjuk a számolási képességet a chicagói és a New Yorki felhőkarcolók összehasonlításával megtölteni. A magyar kérdőív az ÁKVK; Általános Képesség Vizsgáló Kérdőív elnevezést kapta. Jelenleg is használatban van az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) irodáiban.

 

 


Korábbi kapcsolódó anyagok:
Megfelelő embert a megfelelő teszttel - FigyelőNet
A Magyarországon legelterjedtebb tesztek