Foglalkoztatók és ellátásra jogosultak


Foglalkoztatók

Társadalombiztosítási szempontból foglalkoztató bármely természetes és jogi személy (pl. korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság), ill. nem jogi személy gazdasági társaság (pl. közkereseti és betéti társaság), továbbá minden más szervezet, költségvetési szerv, egyéni vállalkozó, bármely személyi egyesülés (pl. társasház), amennyiben valamilyen jogviszonyban biztosítottat foglalkoztat. (A gyermekgondozási segélyben, gyermekgondozási díjban és gyermeknevelési támogatásban részesülő személyek; továbbá a munkanélküli ellátásban részesülő biztosítottnak minősülő személyek esetén az ellátást folyósító szerv a "foglalkoztató”.)
Mint a fentiekből is megállapítható, munkavégzésre irányuló (így társadalombiztosítási ellátásokra jogosító (?) jogviszony nemcsak a munkaviszony, hanem más is lehet, így például vállalkozási szerződéssel létesített vállalkozási jogviszony, megbízási szerződéssel létesített megbízási jogviszony.
Minden munkáltató, amely legalább 100 fő társadalombiztosítási ellátásra jogosult személyt foglalkoztat, köteles társadalombiztosítási kifizetőhelyet létrehozni, vagy a társadalombiztosítási feladatok ellátására más kifizetőhelyet fenntartóval megállapodást kötni.

 

Társadalombiztosítási ellátásra jogosultak köre

A társadalombiztosítási ellátásra jogosultaknak négy csoportját különböztethetjük meg [a)-c) pontok]:

a) A biztosítottak: rájuk a társadalombiztosítás kötelező jelleggel terjed ki és ez kötelező járulékfizetési kötelezettséggel is jár. A biztosítási kötelezettség valamilyen munkavégzésre irányuló jogviszony (pl. munkaviszony; vállalkozási vagy megbízási jogviszony, ha a személyesen munkát végző ez alapján szerzett jövedelme eléri a minimálbér havi összegének 30%-át) alapján jön létre, de biztosított az egyéni és társas vállalkozó, továbbá a munkanélküli ellátásban részesülő személy is. Ha valaki több biztosítással járó jogviszonyban áll, a biztosítás fennállását minden jogviszonyban külön kell elbírálni az adott jogviszonyra meghatározott feltételek vizsgálatával.
Aki biztosítottnak minősül, az valamennyi társadalombiztosítási ellátásra jogosult, ún. teljes körű biztosított.

 

b) Egyes ellátásokra jogosultak azok, akik nem teljes körű biztosítottak, vagyis őket egy meghatározott jogviszonyban történő munkavégzés nem valamennyi ellátás, hanem csak bizonyos ellátások igénybevételére jogosítja. Így pl. a saját jogú nyugdíjas, aki munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban végez munkát (feltéve, hogy jövedelme eléri a minimálbér 30%-át), e jogviszonya alapján csak baleseti ellátásra és egészségügyi szolgáltatásra jogosult. A tanulói, hallgatói jogviszonyban állók ingyenes egészségügyi ellátásra jogosultak.

 

c) Hozzátartozók, vagyis az 1. és 2. pontban meghatározottak közeli hozzátartozói [pl. a kiskorú gyermek, a házastárs, az egyeneságbeli rokon (pl. szülő, nagyszülő), az élettárs], feltéve, hogy havi jövedelmük - ha van - nem haladja meg a minimálbér 30%-át. A hozzátartozók csak egészségügyi szolgáltatásra jogosultak ezen jogcímen.

 

d) Megállapodás alapján ellátásra jogosultak azok a (Magyarországon lakóhellyel rendelkező) nagykorú személyek, akik biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban nem állnak [lásd a) pont] és a biztosítás a hozzátartozójuk ilyen jogviszonya alapján sem terjed ki rájuk [lásd c) pont], jogosultságot szerezhetnek törvényben meghatározott társadalombiztosítási ellátásra az erre irányuló megállapodás megkötésével.

 

A megállapodás vonatkozhat társadalombiztosítási nyugellátásra (nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából) 26,5 százalék nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék fizetésének vállalása mellett. (Tehát a megállapodást kötő nemcsak a nyugdíjjárulékot, hanem - a munkáltató helyett - a nyugdíjbiztosítási járulékot is megfizetni tartozik.)

 

Az a belföldi személy, aki egészségügyi szolgáltatásra sem biztosítottként, sem biztosított eltartott hozzátartozójaként (sem a törvény rendelkezése alapján) nem jogosult, és minimálbér harminc százalékát elérő jövedelemmel rendelkezik, köteles havonta a minimálbér 11%-ának megfelelő összegű egészségbiztosítási járulékot fizetni. 15%-os mértékű egészségbiztosítási járulék fizetésének vállalása mellett megállapodást köthet az egészségbiztosítási ellátások megszerzése végett.

 

Az a belföldi személy, aki e törvény szerint biztosítottnak, vagy ilyen biztosított eltartott hozzátartozójának nem minősül (és egészségügyi szolgáltatásra törvény rendelkezése alapján sem jogosult), és az előző bekezdés alapján sem köteles járulékfizetésre, a minimálbér 11%-ának megfelelő mértékű egészségbiztosítási járulék megfizetésével egészségügyi szolgáltatás megszerzése érdekében megállapodást köthet.

 

Figyelem! Aki nem tartozik az a)-d) pontok valamelyikébe, annak az egyébként ingyenes vagy támogatott egészségügyi ellátások legtöbbjét csak teljes térítés ellenében veheti igénybe! Ha tehát nem tudsz elhelyezkedni, és nem kapsz munkanélküli-ellátást, érdemes megkötnöd a d) pont szerinti megállapodást!

 

A magánnyugdíj keretében járó ellátások fedezetére a pénztártagok (biztosítottak) tagdíjat fizetnek, és ezáltal válnak jogosulttá.

dr. Szabó Mariann

A témakör cikkei:

Foglalkoztatók és ellátásra jogosultak

A munkához és a pihenéshez való jog

A munkaviszony létesítése: a munkaszerződés

A munkaviszony létesítésének egyéb szabályai

A munkavégzés szabályai: a munkabér

A pihenéshez való jog

A munkaviszony megszűnése és megszűntetése

Munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok

"Ha dolgozom, akkor jövedelmem is van" - avagy az adófizetési kötelezettség

A személyi jövedelemadó

Az egészséghez és a szociális biztonsághoz való jog

A társadalombiztosítási kiadások fedezete: járulékok, hozzájárulások

Társadalombiztosítási ellátások, családtámogatási formák, egyéb szociális ellátások